Szarkaláb... avagy Ki vagy Arthur Madsen?

Napok óta visszatérek ehhez a történethez. Közben meg arra gondolok, ki lehet A. Madsen?

A listára felett Madsen-írások meglepőek, elgondolkodtatóak, olyan szerző benyomását keltik, akinek kiforrott stílusa van, széles sávban tájékozott számtalan területen. Kíváncsivá lettem Madsent illetően.
Írásai "mindent elkövettek", hogy ez az érdeklődés/kíváncsiság fennmaradjon. Lehet, maga Madsen itt jár el naponta a közelemben, akár valamelyik ismerősöm, közös ismerősünk (is) lehet...

Ez a "Szarkaláb" összevon, egyszerre tömörít és közben mégis ellazít, hagyja, hogy az éjszaka hangulatába romantika jelenjen meg, és ebbe a megnyugtató, kellemes ingereket árasztó képbe belép egy nem kívánt valaki. A főszereplő tipikus emberi reakciókat mutat, el akarja kerülni a találkozást, a megismerkedést, aztán (ahogy gyakori emberi játszmáink szerint történni szokott...), mégis szóba áll az idegennel, az ismeretlennel, akit - bár nem tudja róla, hogy kit -, vígasztalni, bíztatni kezd.

Milyen emberi! Mennyire emberi viselkedés/megnyilvánulás/emberi játszma! Hányszor tesszük ugyanezt a napi gyűrődések során, egészen kicsi játszmákban, látszólag tét nélküli kapcsolatokban, amik később hasonlóan alakulhatnak, mint itt a Madsen-történetben.

Kiemelek itt két részletet:

"Sovány, beesett szemei köré a tanácstalanság csúf szarkalábakat firkált."

...

Megígéri, hogy visszatér a munkájához, nem fog többet meginogni.
Közben külseje furcsa változásokon ment keresztül. Az arca pillanatok alatt kisimult, gyűrött inge nem tudta sokáig elrejteni dagadó izmait.
Tátott szájjal bámultam rá, semmit nem értettem az egészből.
- Ki vagy Te? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Én vagyok a Halál - felelte rövid tűnődés után, majd hirtelen eltűnt a szemem elől a félelemtől reszkető fák néma csendjében.

...

Órákig nem tudtam megszólalni, ... Nem maradt más nekem, csak egy parázsló cigaretta és az a néhány csúf szarkaláb, üres szemeim sarkában."

A szarkaláb a Halál, a szarkaláb a történetet mondó szemének sarkában... Elképesztő! Egyszerre a Halál kívül rajtunk, és bennünk. Ő a halál. Mi vagyunk a halál? Hol van valójában? Ott belül a történetet mondónban (vagy akár mi magunk személyében), vagy valahol kívül mindenen és mindenkin, mert ő a Halál?...

Túl a már többedszer megjelentetett szerző történetein, egyre jobban érdekel (bár tudom, nem lehet "kikövetelni" kérdésekkel, hogy ő maga válaszoljon... s talán jobb így, ha ismeretlenül tetszenek az írásai...), ismétlődő kérdésként fel-feljön:

Ki vagy, Arthur Madsen?
Ki vagy, Arthur Madsen?

????

Fetykó Judit