Arthur Madsen

^{"Na, ne már, hogy még nem hallottál a skarlát betűs fazonról, aki megírta A zoknit?}

^{Ne vicceljél velem, kisfiú!}

^{A Madsen gyerek egy szóbevándorló, igazi mondatceleb, olyan mondatokkal, hogy befordulsz azonnal, én hozzá járok dumaleckére. Hát, a csajok azonnal dőlnek a kardomba, hacsak elsütöm bármely okosságát, és még át sem kell írni őket. Csak annyit kell tenned, hogy olvasod és lájkolod, mert írni ott van ő, írásra született. Like is life, kisgyerek!" (Bonyek)}

^{Szarkaláb... avagy Ki vagy Arthur Madsen?}

^{Napok óta visszatérek ehhez a történethez. Közben meg arra gondolok, ki lehet Arthur Madsen?

Az internetre feltöltött Madsen írások meglepőek, elgondolkodtatóak, olyan szerző benyomását keltik, akinek kiforrott stílusa van, széles sávban tájékozott számtalan területen. Kíváncsivá lettem Madsent illetően.} ^{Írásai "mindent elkövettek", hogy ez az érdeklődés/kíváncsiság fennmaradjon. Lehet, maga Madsen itt jár el naponta a közelemben, akár valamelyik ismerősöm, közös ismerősünk (is) lehet...

Ez a "Szarkaláb" összevon, egyszerre tömörít és közben mégis ellazít, hagyja, hogy az éjszaka hangulatába romantika jelenjen meg, és ebbe a megnyugtató, kellemes ingereket árasztó képbe belép egy nem kívánt valaki. A főszereplő tipikus emberi reakciókat mutat, el akarja kerülni a találkozást, a megismerkedést, aztán (ahogy gyakori emberi játszmáink szerint történni szokott...), mégis szóba áll az idegennel, az ismeretlennel, akit - bár nem tudja róla, hogy kit -, vigasztalni, biztatni kezd.} ^{Milyen emberi! Mennyire emberi viselkedés/megnyilvánulás/emberi játszma! Hányszor tesszük ugyanezt a napi gyűrődések során, egészen kicsi játszmákban, látszólag tét nélküli kapcsolatokban, amik később hasonlóan alakulhatnak, mint itt a Madsen történetben.} ^{Kiemelek itt két részletet:} ^{"Sovány, beesett szemei köré a tanácstalanság csúf szarkalábakat firkált."} ^... ^{Megígéri, hogy visszatér a munkájához, nem fog többet meginogni. Közben külseje furcsa változásokon ment keresztül. Az arca pillanatok alatt kisimult, gyűrött inge nem tudta sokáig elrejteni dagadó izmait. Tátott szájjal bámultam rá, semmit nem értettem az egészből.} ^{- Ki vagy Te? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Én vagyok a Halál - felelte rövid tűnődés után, majd hirtelen eltűnt a fák között.

...} ^{Órákig nem tudtam megszólalni, ... Nem maradt más nekem, csak egy parázsló cigaretta és az a néhány csúf szarkaláb, üres szemeim sarkában."} ^{A szarkaláb a Halál, a szarkaláb a történetet mondó szemének sarkában... Elképesztő! Egyszerre a Halál kívül rajtunk, és bennünk. Ő a halál. Mi vagyunk a halál? Hol van valójában? Ott belül a történetet mondóban (vagy akár mi magunk személyében), vagy valahol kívül mindenen és mindenkin, mert ő a Halál?...} ^{Túl a már többedszer megjelentetett szerző történetein, egyre jobban érdekel (bár tudom, nem lehet "kikövetelni" kérdésekkel, hogy ő maga válaszoljon... s talán jobb így, ha ismeretlenül tetszenek az írásai...), ismétlődő kérdésként fel-feljön:} ^{Ki vagy, Arthur Madsen?} ^{Ki vagy, Arthur Madsen?

????}

^{Fetykó Judit}

^{Madsen önmagáról:}

^{Arthur vagyok, a dél-pesti szexisten, a terézvárosi James Bond, az éjszakai szórakozóhelyek törzstagja, a piaci kofák és árusok szívbéli haverja, a valamikori Bölcs Bagoly Szocialista Brigád alapítója és vezetője, a szabad kapitalizmus sikeres szabadúszója, a szórakoztatóipar mindenkori mindenese, a lotyók, a kábítószerbe és kurválkodásba menekülő elhagyott családanyák mentora, a vidéki kultúrházak igazgatóinak rémálma, falusi kocsmák legendás alakja, több plébános, lelkész és rabbi szívbéli barátja, négy kiadatlan aranylemez tulajdonosa és nem utolsósorban a kortárs irodalom nemvalamikedvesfickója.}